Ellentmondások sorozata a Jobbikban

Nehéz helyzetben vannak azok, akik a Jobbik valódi arculatáról, politikai irányvonaláról szeretnének bizonyosságot szerezni. Hogy milyen út vezetett a Magyar Gárdától a Spinóza Házig? Erre kereste a választ az egerhirek.hu.

Vona Gábor pártja 2010-ben nemzeti radikális erőként jutott a parlamentbe és négy évvel ezelőtt is szélsőjobboldali pártként erősítette meg pozícióját a törvényhozásban. Ezt követően indult az úgynevezett néppártosodási folyamat, amelyhez a pártelnök sajátos ideológiát gyártott, amit 2016 augusztusában fejtett ki egy facebook bejegyzésében. Mint mondta, a Jobbik régi lelkét, amelyet az ő vezetésével adtak 2006 után a radikális közösségnek, szintén az ő vezetésével vették el. Ez a „lélekváltás” a gyakorlatban azt jelentette, hogy viharos sebességgel elindultak a politikai baloldal irányába, fokozatosan leszámoltak a párt keményvonalasaival, a radikalizmus, a szélsőjobboldal egyes emblematikus figuráit partvonalon kívülre szorították. Ugyanakkor igyekeztek megnyugtatni a régi táborukat, ezért bevonták a vezetésbe alelnökként Toroczkai Lászlót, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítóját. Ez a lépés hiteltelenítette a néppártosodási folyamatot, miközben gőzerővel építették Vona Gábor és pártja új imázsát, a „cukisodást”, amelynek része az otthoni idill a cicával, a kutyasimogatás, vagy éppen az edzőterem és a kozmetikus látogatása.

A Jobbik igyekezett feledtetni az antiszemita megnyilvánulásokat, ezért hanuka alkalmából üdvözlőlevelet írtak a zsidó közösségnek, a Magyar Gárda mellényét is a szekrény mélyére dugta Vona, remélve, hogy a cigányellenes felvonulások emléke is a feledés homályába vész.

A budapesti liberálisok előtti Canossa-járás csúcspontja volt Vona Gábor látogatása a Spinóza Házban, ahol Rangos Katalin moderátor kellemetlen kérdéseire válaszolva próbálta elhitetni a közönséggel, hogy a múltat végképp eltörölte, és már igazi demokrata, akire bátran szavazhatnak akár a volt SZDSZ hívei is.

Kísért a múlt

A nyilvánosság azonban nem felejt, a sajtóban sorra kerültek elő a párt ismert politikusainak korábbi nyilatkozatai, elszólásai, illetve különböző hangfelvételek. Ezeken nyílt rasszizmus, a cigányokat és zsidókat gyalázó megnyilvánulások hangzottak el, olykor az említett kisebbségek elleni erőszakra is buzdítottak. Azt, hogy a Jobbik színeváltozása nem őszinte, mélyről jövő ideológiai változást, hanem pusztán politikai marketing célokat takar, az is erősíti, hogy 2014 nyarán még Izrael budapesti nagykövetsége előtt tüntettek, és Vona Gábor palesztin kendővel a nyakában követelte, hogy a kormány szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat a zsidó állammal, amíg Palesztina nem nyeri el a függetlenségét.

A párt és Vona Gábor állandó identitáskeresését és az ebből eredő folyamatos bizonytalanságot mutatja az is, hogy a korábban adventi kettős kereszteket állító Jobbik már a 2000-es évek elejétől szoros kapcsolatot alakított ki szélsőséges muszlim szervezetekkel és személyekkel. Vona Gábor Allahot dicsőítette török fiatal nacionalisták előtt, illetve elmondta, hogy szerinte az iszlám Európa utolsó reménysége. Mint a közelmúltban kiderült, a pártelnök jó barátja Musa Serdar Çelebi, aki a II. János Pál pápa elleni merénylet egyik vádlottja volt és a Szürke Farkasok nevű terrorszervezet egyik vezetőjeként vált hírhedté a 80-as években.

Mirkóczki őszödi beszéde

Az identitásválságból eredő állandó magyarázkodás közepette nem csupán a nyilvánosság és politikai ellenfeleik szembesítik őket a valósággal, de saját magukkal és a párton belül egymással is rendre ellentmondásba kerülnek. Legutóbb Mirkóczki Ádám szóvivő, a Jobbik egri képviselő-jelöltje leplezte le saját pártját. A politikus gyurcsányi babérokra törve a Zugló TV-nek adott interjúban bevallotta: semmi nem volt igaz abból, amit 2010 előtt mondtak önmagukról. Magyarán szólva hazudtak reggel, éjjel meg este – ahogy azt a volt szocialista miniszterelnök mondta azon a bizonyos zárt MSZP-s frakcióülésen Őszödön 2006 nyarán. Mirkóczki tehát – Vona Gábor lélekváltását cáfolva – azt fejtegette, hogy a Jobbik vezetői valójában nem változtak meg, a politikai hitvallásuk ugyanaz mint korábban, csak 2010 előtt éjjel-nappal hazudtak. A szóvivő azt is elmondta: „Vona Gábor már 2012 körül nyíltan beszélt a pártban arról, hogy mi az utunk, és hogy aki náci romantikára vágyik, az csináljon magának másik pártot. Ezen mind végigmentünk, de voltak, nem kevesen, akik nem tartottak velünk. A nagy részük magától kilépett. De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.” Ezt már a partvonalon túlra szorított, volt jobbikos képviselő, Novák Előd sem hagyta szó nélkül, a közösségi oldalán keményen visszavágott Mirkóczkinak. „A Jobbik mai politikáját igyekszem a választásig nem minősíteni, de a múlt meghamisítását nem tűröm a párt vezetőitől sem. Az, hogy fasisztának minősítik a régi Jobbikot, túlmegy minden határon. Ezt kell visszautasítani, nem pedig a Nemzeti Színházat meggyalázó Alföldi Róbert leváltásáért tartott tüntetésünket megtagadni.”

Novák felháborodása is azt igazolja, hogy Mirkóczki szavaival ellentétben nem csupán a retorika volt más régebben.

Azt, hogy az antiszemitizmus nem csupán retorikai szinten jelent meg a Jobbikban, Kulcsár Gergely példája is bizonyítja, aki egyébként ma is tagja a pártnak. A Hajdú-Bihar megyei politikus többek között arról ismert, hogy beleköpött a holokauszt áldozatainak emléket állító Duna-parti cipőkbe. Kulcsár volt az is, aki a helyi alapszervezet logójának egy nyilaskeresztet javasolt kicsi horogkereszttel, egy másik alkalommal pedig horogkereszttel kívánt boldog ünnepeket a párttagoknak.

Náci szimpatizáns a stábban

Mirkóczki „őszödi beszédének” hitelességét az is jelentősen gyengíti, hogy egri kampánycsapatának oszlopos tagja az a Hajnády K. Endre, aki 2014-ben, füzesabonyi jobbikos képviselőjelöltként került be a hírekbe egy olyan fotóval, amelyen az auschwitzi haláltáborban pózolt, a győzelem jelét mutatva. Mint arról az EgerHírek már beszámolt, az atv.hu internetes portálon megjelent képet maga Hajnády tette közzé a Facebook-oldalán, de nem ez volt az egyetlen jele szélsőséges nézeteinek. Példaképei között ugyanis egyebek közt Alfred Jodl háborús bűnöst is megnevezte – részletezte a portál. Hajnády azóta jócskán előlépett a jobbikos ranglétrán: Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő munkatársa, választókerületi stábjának tagja, és ebben a minőségében jobbikos országos vezetőkkel is találkozhat. A Mandiner szerint nem Hajnády az egyetlen a Jobbik sajtósai közül, akit korábban szélsőséges nézetekkel hoztak összefüggésbe, Balasi András például a holokauszt áldozatainak számán viccelődött.

Mindezek fényében kijelenthető, hogy a Jobbik ma identitásválsággal küzdő párt, amelyet meghasonlott, értékrendjükben elbizonytalanodott politikusok, illetve felelőtlen kalandorok, karrieristák alkotnak. Ráadásul erősen függő helyzetben vannak fő támogatójuktól, a milliárdos nagyvállalkozó Simicska Lajostól, akinek Vona Gábor kiszolgáltatta a Jobbikot. Kérdés, hogy mit várhatnának a választók attól a párttól, amelynek vezetői saját elveiket, céljaikat sem képesek meghatározni és döntéseiket kívülről befolyásolják.