Hogyan etessük a madarakat télen?

Füzesabony és környéke nagyon gazdag madárvilággal rendelkezik, számos faj megtalálható: ragadozók, vízimadarak és az énekes madarak. Az utóbbihoz tartoznak állandó és itt telelő fajok is, akiknek mi is segíthetünk etetéssel a tél átvészelésében. Habár hazánk környezeti adottságai alkalmasak arra, hogy emberi gondoskodás nélkül is élelmet találjanak, azért szívesen veszik a segítséget. Ha az állandó etetés mellett döntünk, akkor a fagyok beköszöntétől akkor egészen tavaszig kell folytatnunk. Azt, hogy ezt miként tegyük arról Császár Mónikát a Magyar Madártani Egyesület Bükki Helyi csoportjának önkéntesét kérdeztük.

Clip0043T01

Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban, mélyen beépült a köztudatba, hogy ha “Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba.”

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatóak, melyeket együtt érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön.

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk.

A napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség. Ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatóak az etetőkön.

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla.

A gerlék, verebek kedvelt téli csemegéje a kukoricadara, amelyet a földről szeretnek felcsipegetni, ezért az eledelt a lehető legszárazabb helyekre érdemes tenni, és az etetőtálkát tisztán tartani. A napraforgó-magvak a csuszkát, a pintyet, a feketerigót, a mátyásmadarat vagy a harkályt tartják életben, a köles, a repcemag pedig más fajok téli eledele.

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

Sózott, cukrozott magvak nem valók a madáretetőkbe. Semmiképp se helyezzünk ki az etetőkbe kenyérmorzsát, mivel az napokig vagy hetekig is állhat elfogyasztatlanul, és ha a madarak ezután eszik meg, az könnyen gyomor- és bélgyulladáshoz, végső soron pedig pusztuláshoz vezet!

Ha gondoskodni akarunk a madarakról, akkor nemcsak enni kell nekik adni, ha nem a ragadozó állatoktól, mint a macska és a nyest is meg kell őket óvni, azt a helyet ahová az etetőt tettük. Ajánlott a fa törzsét tüskés ágakkal körbetekerni, agy ágakkal körbepakolni, ezzel elvehetjük a kedvüket a vadászattól.