Régészek dolgoznak a 31-es mellett
Megelőző régészeti feltárást végeznek a Dobó István Vármúzeum régészei a 31-es számú főút Dormánd és a megyehatár közötti szakaszán. A Dormánd és Tenk közötti szakaszon Tóth Zoltán, Tenk és a hevesi megyehatár között Farkas Csilla vezeti az ásatást. A 31 –es főút felújítási munkáival párhuzamos végzik a feltáró munkát. A nyomvonaltól számítva 2-3 méter szélességben kutatnak az úttest jobb és bal szélén. A leletanyag az újkőkortól (ie. 8-10000) évtől egészen a török korig a XVI.-XVII. századig terjed.
A Vármúzeum régészei még májusban terepbejáráson vettek részt, Hanyi – pusztán település- és temetőrészletet tártak föl.
Okleveles források említik, hogy már az Árpád-korban is létezett a Szent – Anna kápolna, és e köré hoztak létre két települést. A ’70-es években már végeztek ásatást ezen a területen, de az csak a kápolna szűk környezetére korlátozódott. Így valószínűsítik a régészek, hogy az egykori Hanyi település maradványait tárták föl, melyben házmaradványokat gödröket, árkokat tártak föl, amik kerámiákat és állatcsontokat tartalmaztak.
A településmaradványok mellett temetőrészletre is találtak – nem volt felszíni nyoma.
Tóth Zoltán Vármúzeum régésze elmondta – külön érdekesség, hogy két pártás női sír került elő. A 14 és 20 év közötti lányokat pártában temették el, amiből a textil és a gyöngyök viszonylag jó állapotban megmaradtak, jelenleg restaurátok próbálják megóvni. Feltételezhető, hogy ők is az egykori puszta lakói voltak.
A temető különlegességéhez tartozik, hogy igen nagy méretű. Több sírt találtak a kápolnától több száz méterre a keresztény szokásoknak megfelelően eltemetve a Szent Vendel szobor környékén. Ez felveti a kérdést – vajon ekkora lehetett a temető vagy szándékosan külön helyre temettek néhány embert?
Dormánd és Tenk között a régészeti lelőhelyeken szarmata emlékek is kerültek elő, de csak településmaradványok, a leletanyag a III.-IV. századra tehető. A településen gabonatároló és szeméttároló gödröket valamit veremházak nyomait fedezték föl.
Tenktől a hevesi megyehatárig a neolitikumtól a kora újkorig kerültek elő leletek, elsősorban az őskorból kerültek, festett vonaldíszes kerámiákkal, gombokkal, csont – és kőeszközökkel.
