Nemzeti ünnep – Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztek Füzesabonyban
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról koszorúzással és ünnepi műsorral emlékeztek meg Füzesabonyban a Szabadság úti ’48-as emlékműnél.
Március 15-én a ’48-as emlékműnél gyűltek össze a füzesabonyiak, hogy együtt emlékezzenek meg és ünnepeljék meg a 175 évvel ezelőtt kitört forradalom és szabadságharc eseményeit.
A Széchenyi István Katolikus Általános Iskola diákjai dallal, ünnepi műsorral emlékeztek a történelmi eseményekre és a forradalom hőseire.
Minden nemzet életében vannak úgynevezett fordulópontok, amelyek hosszú időre kijelölik annak a nemzetnek a sorsát. Kijelölik azt a mozgásteret, azt a pályát, amelyen az elkövetkezendőkben járni kell és járni lehet. 1848. március 15-e is egy ilyen pillanat volt a magyar nemzet életében
– kezdte ünnepi beszédét Veres Péter önkormányzati képviselő, az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke.
Amikor végignézünk az általunk eddig megtett, ezer esztendőn átívelő úton, akkor láthatjuk, március 15-e azon kevés történelmi dátumok közé tartozik, amely dátum egyformán kedves minden magyar ember számára. És hogy miért van ez így? Talán a hármas jelmondatokban lehet ennek okát keresni. Szabadság, egyenlőség, testvériség. 1848-ban egy új Európa-hol születőben, egy olyan Európa, ahol nincsenek születési előjogok, amelyben minden adófizető polgár egyenlő, akinek joga van dönteni a sorsa felett, s amelyben a nemzet tagjai felelősek egymásért. Ezt jelentette ez a hármas jelszó, ami a 12 pont alján szerepelt szabadság, egyenlőség, testvériség – fogalmazott Veres Péter.
Emlékeztetett rá – hazánkban a forradalom vér nélkül zajlott. Talán azért, mert az ország egész akarta a változást.
Azt gondolom, hogy az egymás mellett éléshez ezek az eszmék elengedhetetlenek. Közös a sorsunk, közös a gondunk, és egyikünk sem jutott előre hosszú távon a másik rovására. S ennek felismeréséből született a Nemzeti Múzeum előtt egy új nemzet. Azt gondolom, hogy az egymás mellett éléshez ezek az eszmék elengedhetetlenek. Közös a sorsunk, közös a gondunk, és egyikünk sem jutott előre hosszú távon a másik rovására. S ennek felismeréséből született a Nemzeti Múzeum előtt egy új nemzet – tette hozzá.
Ma az a feladatunk, hogy éljünk és gyarapodjunk, jussunk előre életünk során. Mégis, amit ők adtak nekünk a Nemzeti dallal, a 12 ponttal, az nem csak az ő életüknek volt egy fényes csillaga, hanem egy olyan csillag, ami ma is erőt ad számunkra. Petőfi 1848-ban így kiáltott fel 1848, te csillag. Március 15-e az előttünk járók számára ugyanolyan, mint számunkra, és mint a hajósok számára a sarkcsillag mutatja az utat. S ha borult is néha az ég, és olykor felhők takarják el az eget, ezért a Sarkcsillag, mert Petőfi Sándor 1848. március 13-án írta meg a Nemzeti dalt. A Nemzeti dalban, ha szabad így mondanom, akkor egy komoly felelősséget is ró ránk
-emelte ki beszédében az önkormányzati képviselő.
Az ünnepség végén koszorút helyezett el az emlékműnél az önkormányzat, intézmények, pártok és a civil szervezetek. Majd a Hunyadi úti, egykori Gelej fogadó falán elhelyezett emléktáblát is megkoszorúzta Veres Péter és Sipos Attila önkormányzati képviselők. A fogadóban szállt meg utazásai során Petőfi Sándor 1847. május 13-án.
