Híradástechnikai kiállítás nyílik Füzesabonyban
Az államalapítás ünnepén, augusztus 20-án 10:00 órakor nyílik meg Veres István híradástechnikai kiállítása a Vasútállomás épületében.
A mai, hírektől zajos világunkban szinte elképzelhetetlen, hogy milyen értéke volt valamikor a rádiónak. A rádiónak, mint intézménynek és a készüléknek a családok otthonaiban. Volt idő, mikor a hírekről leggyorsabban csakis a rádió útján értesülhettek az emberek. Ennek a korszaknak a megbecsült eszközeiként, a rádiókészülékek a lakások központi tárgyaivá váltak megjelenésükben, és értékükben is.
A vasútállomás épületében nyíló kiállítás (tervek szerint több mint száz) régi, különleges, működőképes rádióival, olyan élményt biztosít a tárlatra érkezőknek, mely bizton nyomot hagy majd az ottlévőkben. Hiszen érdekes lehet ez az idősebb generáció számára, kik meg találkoztak, vagy találkozhattak ilyen készülékekkel, de kifejezetten különleges lehet a fiatal korosztály számára, mert nem biztos, hogy látott, vagy hallott ilyen gépeket. A technika és a történelem egy kis szeletkéje fog megelevenedni a megnyitón.

Veres lstván gyűjtőt már gyermekkorától érdekelték a műszaki dolgok, s még a rádióval is kapcsolatba került fiatalon, mégsem itt gyökerezik a gyűjtőszenvedélye. Az iskolában repülőgép modellező szakkörbe járt, s a vasas szakmát tanulta ki. Jóval később, a 1990-es évek elején elvégezte a Gázipari Technikumot, s áttétesen ez indította el a régi rádiók irányába.

Ennek a története 2006-ra datálódik, mikor munkába menet meglátott egy az út szélére kidobott régi rádiót. Meséli, hogy megsajnálta, hazavitte, de akkor még nem fogalmazódott meg benne az ,.új hobbija”. Hónapokkal később állt neki a rádió rendbe tételének, s ez az első „szerzeménye” még mindig része a gyűjteményének. Mondja, olyan jól sikerült a restaurálás, hogy ettől kezdve tudatosan kezdte keresni az újabb darabokat. Gázszerelőként sok magánházban megfordult – pincétől a padlásig; s nem egy esetben – a megegyezés után – újabb kinccsel tért haza a munkából. Lassan magával ragadta a szenvedély, s mikor kimerült az ismerősi körök állománya, az interneten kutakodott tovább, újabb példányok után.
Mára a gyűjteménye körülbelül – mert maga sem tudja pontosan – 250 darabbal büszkélkedhet, s ami még ennél is nagyobb dolog, hogy ezeknek a 90 %-a működőképes. Mondja, hogy a restaurálás egy türelemjáték, hiszen ilyen régi eszközöknél nem könnyű beszerezni az eredeti, vagy korhű alkatrészeket.
Igyekszik lehetőség szerint a legjobban figyelembe venni a restauráláskor a korhűséget. Ebben nagy segítsége számára, hogy itthon kultúrája van ezen régi tárgyak gyűjtésének, ő is tagja az RMK Nosztalgia Rádió Egyesületnek. Az egyesületen belül a tagok tanácsokkal látják el egymást, alkatrészeket cserélnek, segítik a társukat a felújításban. Mivel az elektronikához nem igazán ért, azt barátaira szokta bízni.
Bár a gyűjteményének gerincét a rádiók adják, hogy a korszakokat teljességében be tudja mutatni, azért megtalálhatóak nála régi gramofonok, orsós magnók, lemezjátszók, sőt televízió készülékek is.
A csodálatos mechanikával rendelkező gramofonok felújításában füzesabonyi barátja, Czövek Béla – volt híradástecnikai mérnök -, míg a magnók rendbetételében a feldebrői Bolcsó István – nyugdíjas elektromérnök – segít neki.
A televíziók esetében már egy kicsit távolabb kellett mennie, de a mezőtúri Kovács Tamás igazán alapos munkát végzett velük.
A kérdésre, hogy a gyűjteményének melyik darabjára a legbüszkébb, nem is igazán tud válaszolni, azt mondja, hogy mindegyikre büszke.
Ezek az eszközök a múlt részei voltak, ma már technikatörténeti, és történelmi értékük is van. Nem egynek akkoriban olyan értéke volt, hogy egy munkás fél évi fizetése sem volt elegendő a megvásárlására. Ez a csodálatos gyűjtemény rengeteg hazai gyártású, és számos külföldi rádiót tudhat magáénak, nem egy, a korszakának különleges technikai jellemzőivel. Gyűjtése: technikatörténet, kortörténet, tizen, huszon-, száz év apró szeletkéi, melyek valamikor emberek, családok féltve őrzött tárgyai voltak. István vállalta, hogy előzetes bejelentkezés után maga mutatja be a rádióit a kiállítóhelyen.
/Szerző: Sipos Attila/


