Megemlékezés a holokauszt áldozatairól Makláron
A Heves Vármegyei Honismereti Egyesület június 6-án megemlékezést tartott a maklári vasútállomásnál elhelyezett emléktáblánál, ahol az 1944-es deportálások térségünket érintő áldozatai előtt hajtottak fejet. Ezen a napon hurcolták el többek között azokat az egri, füzesabonyi és tiszafüredi magyar zsidó családokat, akiket származásuk miatt a náci Németország megsemmisítő gépezete ítélt halálra.
A koszorúzással egybekötött megemlékezésen Sipos Attila, az egyesület titkára mondott beszédet. Felidézte: a maklári vasútállomás a békés időkben az indulás, az érkezés és a hazatérés helye, 1944-ben azonban sokak számára az embertelenség útjának egyik állomásává vált. A térség zsidó lakóit a bagólyuki gyűjtőtáborból és a kerecsendi téglagyárból hajtották ide, majd innen indultak a szerelvények Auschwitz felé.
A szónok hangsúlyozta, hogy a holokauszt nem névtelen statisztika, hanem emberi sorsok tragédiája: gyermekeké, édesanyáké, idős embereké, egykori szomszédoké, kereskedőké, tanítóké és iparosoké. Kiemelte: az emlékezés csak akkor lehet tisztességes, ha a közösség szembenéz a történelem fájdalmas tényeivel, és nem hallgatja el a múlt felelősségét.
Az egyesület a megemlékezéssel arra is figyelmeztetett, hogy a kirekesztés, a megbélyegzés és a közöny mindig veszélyt jelent egy közösségre. Sipos Attila szerint az emlékezés erkölcsi kötelesség, mert minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia, hogy az emberi méltóság nem függ származástól, vallástól vagy társadalmi helyzettől.
A megemlékezés végén a résztvevők koszorút helyeztek el az emléktáblánál, és főhajtással tisztelegtek a holokauszt áldozatai előtt.
A jelenlévők csendes tiszteletadással erősítették meg: az áldozatok emléke a helyi közösség történelmének kitörölhetetlen része, amely a jövő nemzedékeit is emberségre, felelősségre és bátor kiállásra inti. A koszorúk az emlékezés mellett közös fogadalmat is jelképeztek minden jelenlévőnek.
