Akire az elődök a templom freskójáról tekintenek
Az Egri Főegyházmegye fenntartásában működő köznevelési intézmények vezetőinek és lelkipásztorainak javaslata alapján Szent Gellért-díjakat adott át a 2020/2021-es főegyházmegyei tanévnyitón Ternyák Csaba érsek. A tanárok mellett e kitüntetés ezüst fokozatát kapta meg Kóródi Benedek a füzesabonyi Széchenyi István Katolikus Általános Iskola karbantartója is. Az elismerés apropóján közölt portré cikket Kóródi Benedekről az Egyházmegyei Hírek havilap júniusi száma.
– Füzesabonyban láttam meg a napvilágot, szüleim második gyermekeként 1960 márciusában, azóta itt élek – mondta. – Ma is emlékszem, 1963- ban, amikor templomunkat festették, szüleim szállást adtak a templomfestőknek és én, segítőkész kisgyerekként kipróbáltam ecsetjüket a templom falán, de „művészi munkámat” sajnos gondosan eltüntették. A szállásért cserébe néhány családtagunkat festették meg a templom mennyezeti freskóira.
Apai nagyapám – Kóródi Benedek az 1960-as-, 1970-es években egyházközségi képviselőként; akkori titulusban templombíróként vett részt a füzesabonyi katolikus egyházközség életében; édesapám – szintén Kóródi Benedek – az 1980-as, 90-es években gyakorolta ezt a feladatot ugyanitt. Szívesen vettem részt már nagyapám mellett az egyházi élet hétköznapjaiban, kisiskolásként, mint ministráns, én is segítettem az egyházi liturgikus szertartások lebonyolítását. Általános iskolai tanulmányaimat a Füzesabonyi II. számú Általános Iskolában végeztem, ahol jelenleg is dolgozom. Az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában érettségiztem 1978-ban. Szüleimnek köszönhetően nem kellett abbahagyni a tanulást, felvételt nyertem Budapestre a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolára, ahol 1981-ben gépgyártástechnológusi diplomát szereztem. Egy ideig az egri Csepel Autógyár 3. számú gyárában foglalkoztattak mérnökként. Mivel szerettem volna közelebb dolgozni szüleimhez, ezért egy mezőgazdasági gépekkel foglalkozó cégnél helyezkedtem el, mint ügyvezető-helyettes. Ebben az időben munkám mellett, édesapámmal együtt segítettük az egyházközségi életet.
Látva, hogy szüleim egyre jobban igénylik a segítségemet, még közelebb szerettem volna kerülni az otthonunkhoz így 2013-ban visszatértem hajdani általános iskolámhoz, mint karbantartó. Mindennap örömmel jövök ide. A munkaköri feladataim mellett szívesen segítek annak, akinek tudok – a táblafestéstől a bútorszállításon át a portásgyerek matematika házi feladatáig; az ereszcsatornában elakadt labda kihalászásáig… A Jóisten nagy ajándékának érzem, hogy a tanulóifjúságot szolgálhatom. A tőlük kapott mosoly, tisztelet és szeretet nem váltható ugyan valutára, de remélem, hogy édesapám és nagyapám büszkén tekintenek most rám és a megítélt Szent Gellértdíjra odafentről.
