Lépjen kapcsolatban velünk

Futóverseny az Alpokban – Cortina Trail 2017

19511826 1437012789669431 1272904789 n

Futóverseny az Alpokban – Cortina Trail 2017

Óriási hegyek, csodálatos látvány, 48 km, 2600 szintemelkedés, 2000 induló. Végh Viktor beszámolója az Alpok egyik legrangosabb futóversenyéről.

Ez a cikk több, mint 9 éve és 4 hónapja frissült utoljára, ezért egyes tartalmi elemei elévülhettek.

Kedves Olvasók, ha azt halljuk Olaszország, Alpok azt hiszem sokunkban felmerül az a kívánság: „Legyünk ott most!” Végh Viktor fotóit látva, ez csak megerősödik bennünk. De arra a kérdésre, hogy szeretnénk-e egy 48 km-es 2600 szintes futóversenyen elindulni, nem biztos, hogy azonnal igen lenne a válasz. Kedvcsinálónak olvassuk el Viktor beszámolóját, hiszen 2018-ban is lesz Cortina Trail! 

Az egész úgy kezdődött, hogy pár éve már az edzőtársam rágta a fülem, hogy menjünk Olaszországba, induljunk el egy nívós terepversenyen, de a nagy távolság és a magas költségek, a felkészültség hiánya miatt mindig elvetettem a gondolatot, aztán persze utóbb mindig megbántam, amikor nyál csorgatva néztem az Alpok csodás tájairól készült versenyfotókat.

Így hát idén elhatároztam indulni fogok, bár felkészülésem korántsem volt zökkenőmentes, de ki akartam próbálni, milyen egy világhírű terepversenyen indulni. Június 23-án péntek hajnalban 3 elvetemült társammal autóba szálltunk és 10 óra kocsikázást követően megérkeztünk Cortina d’Ampezzoba. A város egy hangulatos kis falucska a Dolomitok szívében. A helyi sportcsarnokban „becsekkoltunk” a versenyre, megnéztük a terepfutással kapcsolatos nagy cégek standjait az expón, majd korán lefeküdtünk aludni.

…és reggel mire igazából magamhoz tértem, már ott álltunk beöltözve a rajtnál, a hatalmas tömegben, visszaszámlálás olaszul, indulás…. az első pár km aszfalton kanyargott kifelé a faluból, majd hamar magunk mögött hagytuk a civilizációt és egy szerpentinen kanyarogtunk felfelé. Nekem furcsa volt a hatalmas tömeg, előzgetés lökdösődés. Nem értettem, hogy egy 48 km-s versenyen miért az elején akarja mindenki megmutatni mit tud.

…azután az erdőt elhagyva felfutottunk a Dolomitok csúcstömbjeinek az aljába többször átszelve az ott robogó hegyi patakot, ki száraz lábbal, ki nyakig vizesen teljesítette ezt a feladatot.
…tapasztalatlanságom okán nem tudtam felmérni a mezőnyben hol haladok, de mindegy is volt, tudtam mennyire vagyok edzett, ezt próbáltam maximálisan kihasználni, tehát az irdatlanulnagyonmeredek azonnalsírvafakadok emelkedőket – amelyek kitöltötték a következő 4-5 órámat – inkább csak gyors ütemben gyalogoltam, de úgy éreztem azért jól haladok, előzgettem én is, engem is előztek gyorsabb versenyzők. Tudtam az utolsó 10-12 km lejtő lesz, arra próbáltam összpontosítani, hogy egy huszáros hajrát végig bírjak, ha a terep engedi.

….. volt ahol engedte, de volt ahol lefelé is a laza talaj vagy a pálya meredeksége óvatos gyaloglásra késztetett, viszont jól bírtam a hajrát és egy csomó embert megelőztem lefelé, azért azt hiszem szerénytelennek is tűnhetnék akár, ha azt mondanám nem vártam már, hogy a főtéren ismét meglássam a célkaput. Beértem, a többiek már bent vártak, kis sör, sok kaja, csakhogy pótoljam az elveszett energiákat.

A táj leírhatatlanul gyönyörű volt, a szervezésre sem lehet panasz, nemhiába jönnek ide a világ minden tájáról versenyzők, láttam japán, spanyol, koreai, ausztrál, orosz versenyzőket is az európai mezőnyön kívül. A verseny kb. 2000 indulója közül 702. helyet szereztem meg. Köszönöm mindenkinek aki segített!

 

Továbbiak Sport kategóriában

Legfrissebbek

Szavazások

Jelenleg nincs aktuális szavazásunk.

adatforrás:

Legtöbbet olvasott

FEL