Ki mondta, hogy ciki segíteni?

Azt mondják, a mai világ rohanó, mindent átlépő emberekkel teli. De ez tényleg így van? Nem lehetséges, hogy ez a nagy általánosítás az ifjú generációnak köszönhetően meg fog dőlni?
A válasz az, hogy de… igen, ez lehetséges! Csodálatos dolgot hallottam a minap, és úgy gondolom, ezt meg kell osztanom a nagyvilággal, hiszen egy gyerek hatalmas szívéről van szó.
Biztosan mindenkinek vannak olyan ismerősei, aki sajnos nem tud mindent megvásárolni magának vagy a családjának: a gyereknek nincsenek a legújabb hóbort szerinti kütyüjei, nincs majd’ százezres mobilja, ráadásul olykor még új ruhákra sem futja a családnak.
A történet főhősének, a 11 éves fiúnak is van ilyen ismerőse: barátja, és egyben osztálytársa. Gondoljunk csak bele, hogy egy osztályban mi is történhet egy „kevésbé pénzes” fiúval: az osztálytársak kiközösítik, nem barátkoznak vele, csak mert nincs annyi pénze, vagy éppen azért kedvesek és segítenek neki, mert nem gazdag, és nincsenek luxus cikkei.
A következő párbeszéd hangzott el köztem, és a 11 éves fiú között, melyből kiderül, hogy ő hogyan is látja a világot:
*Ruhaválogatás közben*
– Ti hová teszitek azokat a ruhákat, amiket kinőttél, vagy nem hordasz?
– Hát van egy osztálytársam, aki kisebb mint én, szóval azok rá még jók, és neki adom.
– Ez nagyon kedves tőled. Akkor az a fiú suliba is felveszi azokat a ruhákat?
– Igen, persze.
– Nem furcsa neked, hogy azokat látod rajta, amiket addig te hordtál?
– Nem, én örülök neki, hogy fel tudja őket venni, és így segítek.

Kedves Olvasók! Mi a véleményük? Hát nem ez a tiszta, őszinte gyermeki szeretet?