Kultúráért-díj: Kissné Bozó Sarolta munkásságát ismerték el

Csütörtökön délután a füzesabonyi Művelődési Ház konferenciatermében ünnepi műsorral emlékeztek meg a magyar kultúra napjáról. A városi rendezvény méltó módon kapcsolta össze mindazt, amit ez a nap üzen: hagyományt és megújulást, művészetet és közösséget, múltat és jövőt. Az eseményen sor került a Kultúráért-díj átadására is, melyet Kissné Bozó Sarolta vehetett át.

A program a Himnusszal indult, majd Molnár Richárd alpolgármester ünnepi köszöntője következett. A délután egyik kiemelt pillanata a „Zenélő ecsetek és tollak” – az Alapfokú Művészeti Iskola ünnepi koncertje volt, amelyben a zene és az alkotás ereje egyszerre szólalt meg.

Az ünnepség csúcspontjaként került sor a Kultúráért-díj átadására, amely idén Kissné Bozó Sarolta több évtizedes, példaértékű pedagógusi és művészeti munkásságát ismerte el. A méltatás Kodály Zoltán gondolatával idézte meg a kultúra lényegét – azt a mindennapi, újra és újra elvégzendő munkát, amely nélkül semmi sem marad meg igazán:

„A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

Kissné Bozó Sarolta életútja ennek a mondatnak szinte tankönyvi bizonyítéka. Zenei pályája már fiatalon elköteleződést mutatott: tanulmányait a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán folytatta. Hivatásos énekesként a Debreceni Kodály Kórus tagjaként olyan művészi közegben dolgozhatott, ahol a kodályi szellemiség nem elmélet, hanem élő gyakorlat volt.

1984-től vált Füzesabony zenei életének aktív formálójává: tanított a Városi Zeneiskolában, majd az általános iskolában, később párhuzamosan több intézményben is. Tanárként nem csupán tudást adott át, hanem közösséget épített: gyermekkórusokat vezetett, fiatalokat készített fel fellépésekre, versenyekre, és megmutatta nekik a közös éneklés örömét – és felelősségét.

Munkája azonban nem állt meg az iskolai falaknál. A gyermekektől az idősekig sokakat megszólított: népdalkörök szakmai vezetőjeként, egyházi kórusok karvezetőjeként, járási szintű közösségi programok irányítójaként. Ezek az alkalmak – ahogy a méltatás is kiemelte – nem pusztán fellépések voltak, hanem találkozások a hagyománnyal, az élő népi kultúra újratanulásának ünnepei.

Különösen felemelő elismerése ennek az elhivatott szolgálatnak, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróeseményén, a Szentatya által bemutatott pápai szentmisén is énekelhetett (a 2020-ra tervezett esemény 2021-ben valósult meg Budapesten). Kilenc kórustaggal együtt állhatott azon a történelmi alkalmon, amely nemcsak művészi felkészültségük, hanem hosszú évek hűséges, alázatos munkájának elismerése is volt.

Negyven év pedagóguspálya után 2025-ben vonult nyugállományba, ugyanebben az évben Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerték el oktató-nevelő munkáját. A méltatás szerint az általa elindított folyamatok ma is élnek: tanítványokban, közösségekben, dalokban – azokban a dallamokban, amelyek újra és újra megszólalnak. Évtizedeken át végzett kulturális és közösségépítő tevékenységét 2026-ban a Magyar Kultúra Lovagrendje is elismerte.

Az elismerést Molnár Richárd alpolgármester adta át.