Pünkösdi látogatás Zabolára

Horváth Péter úti beszámolója.

Múlt csütörtök éjjel indult Zabolára Füzesabony  népes küldöttsége. Mint már megírtuk  az önkormányzat sikeresen pályázott az EFOP-3.9.2-16-20017-00012 számú ÉPÍTS JÖVŐT! – Új esély program Füzesabony és térsége című projektre. A pályázat lehetőséget ad arra, hogy a város két élő testvértelepülési kapcsolata – kulturális, civil és szociális területeken – elmélyüljön. A  650 kilométeres utat az önkormányzat autóbuszával tettük meg. Péntek délben közel 14 órás utazás után érkeztünk meg Zabolára, ahol nagy szeretettel vártak ránk székely vendéglátóink. A táj ezúttal is gyönyörű volt.

Az út nehézségeit feledtette a nagyszerű ebéd, ahol az erdélyi konyha finomságai kerültek az asztalra. Kellett is az erő, hiszen még vártak ránk a délutáni programok, melyeken megismerkedtünk Zabola értékeivel.

Először a Csángó múzeumhoz vezetett az utunk, majd körbesétáltuk a református erőd templomhoz látogattunk.

Másnap reggel korán indultunk Csíkszeredára, ahol már zarándokok tömegei indultak el a somlyói nyeregbe a világ magyarságának legnagyobb ünnepére. Az oltárhoz felérve hatalmas tömeg fogadott bennünket. Érkeztek ide csoportok az anyaországi településekről, székelyföld minden szegletéből és a nagyvilág távoli országaiból is. Ami összekötött bennünket az a magyarságunk.

Közel öt kilométeres gyaloglás után értünk a csíksomlyói ferences Kegytemplomhoz, ahol már várt ránk a Szabó Sándor zarándok csapata, akik az idén 10. alkalommal vettek részt a búcsún.

Együtt indultunk el a Somlyó hegy nyergébe több százezer zarándoktársunkkal együtt.

Az oltárhoz felérve hatalmas tömeg fogadott bennünket. Érkeztek ide csoportok az anyaországi településekről, székelyföld minden szegletéből és a nagyvilág távoli országaiból is. Ami összekötött bennünket az a magyarságunk.

Vasárnap fáradtan, de lelkiekben megújulva vágtunk neki a napnak.  Ellátogatunk a Mikes kastélyba, amelyet 2002-ben vett vissza saját tulajdonába a Mikes család. A híres erdélyi arisztokrata család leszármazottai jelenleg is itt élnek és gazdálkodással foglalkoznak. A kastélyparkot és az épületeket idegenforgalmi céllal használják. A séta során ízelítőt kaptunk abból, milyen körülmények között éltek az arisztokraták. A felújított és szállodává átalakított kastélyban pedig süteménnyel és üdítővel fogadtak bennünket.

Majd a közeli Gelence községbe utaztunk a világörökség részét képező 13. században épült templomhoz. A templom sekrestyése Ica néni, humorosan, de egyben rengeteg tudással mesélte el a hely történetét és mutatta be a látnivalókat.

A nap végén pünkösdi bált szerveztek számunkra vendéglátóink, ahol táncra perdültek a helyi fiatalok és a vendég felnőttek is.

Az itt eltöltött három nap rengeteg élményt adott annak, aki először látogatott Zabolára, és nekem is aki már többször járt itt. Az itt élők kedvessége és vendégszeretete, a gyönyörű természet közeli környezet, a búcsú lelki emelkedettsége, mind-mind arra ösztönöz, hogy újra eljöjjünk ide. Zabolán, közel 700 kilométerre Füzesabonytól én mindig otthon érzem magam.