Sokk! Pár méterre a gyilkosságtól

Abban a füzesabonyi társasházban élek, ahol június 17-én brutális emberölés történt. Egy belvárosi lakótömb, fiatalokkal, középkorúakkal, idősekkel egy jó közösségben. Kedves, közvetlen, életvidám emberek egészen a szerdai napig. Azóta nyomasztó csend a lépcsőházban. Egy pár sor az aznapi érzésekről.

Átlagos szerda reggel. Ébredés, készülődés, indulás munkába. Leérve a lépcsőház bejáratához furcsa módon kiláttam az utcára, na nem azért mert nyitva volt az ajtó, hanem valaki kirúgta a polikarbonát borítást. Gondoltam, előző este valamelyik ott élő rendesen felöntött a garatra és nem találta a kapunyitót, vagy mégsem?! Ez belülről van kirúgva, kifelé hajlik a műanyag. Na mindegy, indulás, elkések a munkából. Erős emberünket úgyis látta valaki és majd kifizeti az okozott kárt.

Délelőtt fél tíz után jött a telefonhívás egy ismerősömtől. „Valaki meghalt a társasházban, elözönlötték a rendőrök a környéket”. Senki sehova. Teljes hírzárlat, csak a pletykákból tudtam összerakni, hogy itt valószínűleg komoly dolog történhetett. Ebben a társasházban, a nyugalom szigetén, ahol én is élek – gondoltam – biztos nem történhetett gyilkosság, ez hihetetlen! De az infók csak jöttek, így számomra is világossá vált, hogy Füzesabony központjában valakit brutálisan megöltek a saját lakásában.

Egészen kora estig egyik lakó sem mehetett haza otthonába, én úgy voltam ezzel, nem biztos, hogy szeretnék aznap este otthon aludni, de vettem a bátorságot és hazamentem. Nyomasztó érzés volt a tudat, hogy tőlem „pár ” méterre gyilkosság történt.

Sötétedés után záródtak az ajtók, nem volt esti pletyózás a lépcsőházban, csak égtek a mécsesek, megszűnt a nyugalom és a biztonság szigete egy időre.

Mindenki nyugovóra tért, egy lakótársunk sajnos örökre!