Róma püspöke Csíksomlyón. Tudósítás a pápalátogatásról

Reggel még ömlött az eső Csíkszereda felé tartva, hidegben  és  ködben indultunk a Somlyó  hegy nyergébe. A gondviselés keze lehetett benne, hogy a pápa megjelenésével szinte egy időben még az eső is elállt.

Mivel az előzetes híradások arról szóltak, hogy Csíkszeredát hermetikusan lezárták a személygépkocsik elől, így nem a hagyományos zarándokútvonalon- Csíkszereda, Csíksomlyói kegytemplom- hanem egy kis falu  Fitód felé vettünk az utunkat, és onnan gyalogosan egy turista útvonalon akartuk megközelíteni a kegyhelyet. Számításunk annyira vált be, hogy a közeli Csíkszentléleken leállítottak bennünket a rendőrök, és onnan még egy órát kellett pluszban gyalogolnunk, hogy elérjük a fitódi elágazót. Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk, a földút már valóságos sárfolyammá változott, lassan haladtunk a nyereg felé.

Fotó: Simon Edit

Sokat lehetett előzetesen olvasni a szigorú biztonsági szabályokról, a jegy ellenőrzésről, a szektor-beosztásokról, viszont a kordonok között nyugodtan helyet lehetett találni, legalábbis a hátsó részeken. A csíksomlyói nyereg ekkorra már nagyjából teljesen feltöltődött, becslések szerint valamivel több mint százezer emberrel.

Fotó: Simon Edit

A kivetítőn követhettük figyelemmel, ahogy pápa mobillal Ferenc pápa a helyszínre érkezik. Felfelé sokat mondtam, hogy ha most nem ázunk el teljesen a Szentatya biztos élő kapcsolatban van az égiekkel. Ferenc pápa autentikus Dacia-pápa mobiljával tett egy kört, hogy üdvözölje a megjelenteket. A hívek lelkesen, több spontán tapsvihar kíséretében fogadták a szentatyát.  A gondviselés csodát tett az eső szinte teljesen elállt. A pápa latin nyelvű miseszövegére a hívek magyarul feleltek. A homília olaszul, magyarul és románul volt hallható.

Fotó: Simon Edit

Ferenc pápa szentbeszédében a román-magyar kapcsolatra is kitért. A szentatya úgy fogalmazott: „A zarándoklat Erdély öröksége, de tiszteletben tartja a román és a magyar vallási hagyományokat is, (…) a párbeszéd, az egység és a testvériség jelképe”. A két nemzet között húzódó, a múltban gyökerező és a jelenkorra is kiható konfliktusról elmondta: „A múlt bonyolult és szomorú történéseit nem kell elfelejteni vagy letagadni, de akadályát sem képezhetik az óhajtott testvéri együttélésnek, sem azt gátló ürügyet nem jelenthetnek!” Az egyházfő szavaiból kitűnik, mélyen utánajárhatott a hely szellemiségének, az itt élő népek történetének.  Megindító mozzanata volt a ceremóniának amikor a hívők százezres közössége egymás kezét fogva mondta el a Miatyánkat.

Fotó: Simon Edit

A szentmise végén Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondott köszönetet Ferenc pápának a látogatásért. Felidézte, húsz évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa az akkori romániai politikai viszonyok miatt kénytelen volt Bukarestre korlátozni romániai vizitjét, bár mindenképp szeretett volna Erdélybe is ellátogatni. II. János Pál akkor megígérte, ha újra elzarándokol Romániába, erre mindenképpen sort kerít. A szent pápa ígéretét most Ferenc pápa teljesítette be – mondta a gyulafehérvári érsek.

Záróakkordként szokás szerint felcsendült a magyar és a székely himnusz. Ezt újra és újra katartikus, hidegrázós élmény egyszerre százezer magyar ajkáról hallani.

Fotó: Simon Edit

A szertartás végeztével – kezdetekhez képest némiképp mesébe illő módon – a dombról már verőfényes napsütésben távoztunk . Nadrágunkon és cipőnkön némi sárral, de szívünkben egy felemelő élménnyel gazdagodva.

Fotó: Simon Edit

Fotó: Simon Edit