A betlehemi jászol állt az éjféli szentmise középpontjában
Ez a cikk több, mint 9 hónapja frissült utoljára, ezért egyes tartalmi elemei elévülhettek.
„A nép, mely sötétségben jár, nagy fényességet lát”- hangzott el a vasárnap éjféli a példabeszédben Izajás próféta jövendölése, aki előre hirdette a Messiás eljövetelét, aki a halál árnyékában, a bűn vakságában tévelygő emberiséget elvezeti Isten világosságára.
Papler Pál plébános betlehemállítás fontosságáról beszélt a szentbeszédében.
Szent Ferenc 1223-ban arra kérte egy barátját az itáliai Greccoban, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, és értesítse a pásztorokat, így alkalmi színészekkel felelevenítették a szent éjszaka eseményeit.
A betlehemállítás lényege az egykori események átélése, ami hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis eggyé lett az emberiséggel a szent éjszakán.
