Honnan ered a húsvéti locsolkodás?

A húsvéthétfői locsolkodás sokkal több egy szórakozásnál. Ősi hagyomány, a régmúlt idők homályába vesző termékenységi rítus, és utalás a keresztségre, de ez a szokás Jeruzsálem legendájára is visszavezethető. A közép-európai húsvéti népszokást gyakran vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is neveztek, mert ilyenkor a lányokat vödrökből locsolták, esetenként pedig a kútba vagy az itatóvályúba dobták.

„Kelj fel párnádról, szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok piros tojással!”
(Húsvéti locsolóvers)

Hittek a víz termékenységvarázsló erejében

A húsvéti locsolkodás hagyománya a pogány időkre nyúlik vissza, ami egykor a termékenységet és a tisztító szertartásokat szimbolizálta. Néhány megközelítés szerint a locsolkodás ősi  eredete a termékenységvarázslás rítusára vezethető vissza, hiszen a termékenységkultusz csaknem egyidős az emberiséggel.

A locsolkodás abból a korból ered, amikor az emberek a vízhez két fontos fogalmat csatoltak: a megtisztítást és megújulást. A pogány idők után ez a szokás már inkább a vízzel való keresztségre utalt ami mind a mai  napig fennmaradt az európai, sőt leginkább a közép-európai országokban.

A húsvéti locsolás ősi katarktikus rítus keresztényiesített formája– írja Dömötör Tekla a „Naptári ünnepek – népi színjátszás” című könyvében. – Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint  meg arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták  szétkergetni illetve elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák is vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Régen gyógyító erőt tulajdonítottak a vízzel való locsolkodásnak

Az úgynevezett katartikus rítus alatt a megtisztulást, tisztítást értjük; a víz tisztító, gyógyító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja ugyanis a vízzel kapcsolatos szokásoknak, így a húsvét hétfői locsolkodásnak is. Ezért is hívták sokáig vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek, amikor a hagyomány szerint a legények a házasulandó korban lévő lányokat a kúthoz vagy az itatóvályúhoz hurcolták, vagy egy egész vödör vízzel leöntötték.

Ma már a locsolkodás egy olyan, kedves népszokássá vált, ahol a fiúk valamilyen versikével köszöntik a lányokat, majd leginkább csak jelképesen locsolják meg őket vízzel vagy parfümmel, cserébe valami apró ajándékért.

Néhány helyen, például Hollókőn vagy Mezőkövesden a helybeliek ma is tartják magukat az eredeti tradíciókhoz, ahol szódáspalackkal vagy vödörrel locsolkodva őrzik továbbra is a hagyományt. Néhol a lányok elbújnak, de ez inkább a játék része, mintsem valódi menekülés.

Forrás: origo.hu