Kegyelem helyett vérbosszú

Varga Dániel történész-könyvtáros írása

1849. október 6-a hűvös reggelén, Arad város határában utolsó útjukra vezettek 4 katonatisztet. 3 tábornokot és egy ezredest. Egy előre kiválasztott sáncárok falához állították őket-egymás mellé-velük szemben hármasával sorakoztak fel a kijelölt gyilkosok. Három puska célzott egy-egy mellkasra. A lövések eldördültek a megfelelő jelre. Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos azonnal szörnyethalt. Kiss Ernő tábornok azonban még élt-csak könnyebb sérülést szerzett…akár kegyelmet is kaphatott volna, hisz megvolt a három próbálkozás-a három puskacső. De nem volt kegyelem-Haynau táborszernagy és az épp férfikorba lépő Ferenc József császár vért akart látni-mindenképp. Kiss Ernőt így közvetlen közelről-még egyszer-agyonlőtték. Ezúttal sikeresen…Fél hatot mutatott az óra.

Ők négyen részesültek Haynau „különleges” kegyelmében…lőpor és golyóbis általi katonahalálban.

A 13-ak megmaradt tagjait fél órával később a frissen felállított bitófákhoz vitték. Itt várta őket Franz Bott, a hivatásos hóhér. Az ő ítéletükön nem könnyítettek-még katonához méltó halállal sem. A Magyar Királyságban nem a filmekből ismert angolszász akasztófát használták. A bitó egy földbe ásott gerenda volt-erős vasszöggel a tetején-erre került a hurok. A kötél csak megfeszítette az emberi testet, a nyaktörő mozdulatot hátulról egy létráról maga a hóhér végezte. Ez volt a kiszabható legrosszabb ítélet-megalázó és sokszor fájdalmas halál.

A lejobban mindig azokat büntették, akiket utolsónak hagytak életben. Nekik mindent végig kellett nézni. Damjanich János-az egyik legsikeresebb magyar hadvezér, aki vereségből többször diadallá változtatta a Tavaszi hadjáratot-, és Gróf Vécsey Károly-Haynau személyes ellenfele-részesült ebben a „megtiszteltetésben”. A többiek előbb haltak: Aulich Lajos, Lovag Poeltenberg Ernő, Gróf Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Knézich Károly, Lahner György, és a közben szívrohamot is kapó Török Ignác. Közben Budán Gróf Batthyány Lajost is kivégzőosztag elé vitték-öngyilkossági kísérlete miatt nem tudták „rendesen” felakasztani…

Ferenc József győzött-leverte a rebelliót, és bosszút ált az egy éve kitört Bécsi Forradalomért, és Latour haláláért. Az orosz Cár hatalmas serege segítségével tudott csak diadalmaskodni a magyar nép szabadságvágya fölött. Maga a Cár is kegyelmet kért az Aradiakra. Igen rossz néven vette, hogy még az ő szava sem mérkőzhetett egy könyörtelen fiatalember bosszúszomjával-aki aztán Nemzetünk leghosszabb ideig uralkodó királya lett…A kivégzés után levetkőztetett, meztelenül-és jeltelenül- elföldelt mártírok emlékének elfeledtetésére azonban ez is kevésnek bizonyult…

címlapkép: Thorma János, Aradi vértanúk, október 6. festménye