175 éve végezték ki a 13 honvédtábornokot, és Batthyány Lajos miniszterelnököt
1849. október 6-a a magyar történelem egyik legtragikusabb napja, ekkor végezték ki Aradon az 1848–49-es szabadságharc 13 honvédtisztjét, és ezen a napon hajtották végre a halálos ítéletet gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök ellen is. Ez a nap a levert szabadságharc utáni megtorlások csúcspontja volt, melynek célja egyértelműen a bosszúállás és az elrettentés volt, nem pedig az igazságszolgáltatás.
A szabadságharc 1849. augusztus 13-án, a világosi fegyverletétellel ért véget, de a Habsburg Birodalom már korábban megkezdte a megtorló intézkedéseket. Julius Haynau, a „bresciai hiéna” néven ismert császári tábornok kegyetlenül üldözte a szabadságharc támogatóit, különösen a katonai vezetőket és civileket. Bár a cár, I. Miklós, próbálta könyörületességre inteni Ferenc József császárt, a fiatal uralkodó példát akart statuálni, hogy megfélemlítse a magyar lakosságot.
A 13 honvédtiszt kivégzésére Aradon került sor, ahol Karl Ernst bíró vezette a tárgyalásokat. Az elítéltek közül négyen – Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő – golyó általi halált kaptak, míg a többieket kötél általi halálra ítélték. Az ítéletek már előre eldöntöttek voltak, a vádak pedig jogilag aggályosak, hiszen Ferenc József a szabadságharc idején még nem volt legitim uralkodó.
Ezzel párhuzamosan Pesten Batthyány Lajost is kivégezték. Bár felesége próbált segíteni neki egy tőr bejuttatásával, hogy elkerülje a megalázó akasztást, végül golyó általi halállal halt meg. Haynau szándékosan időzítette ezeket a kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom évfordulójára, ezzel világossá téve, hogy nem igazságszolgáltatásról, hanem bosszúról van szó.
Ezek az események a magyar nemzeti emlékezetben mély sebeket hagytak, és az aradi tizenhármak, valamint Batthyány halála máig a nemzeti gyász szimbóluma.
Forrás: Rubicon Online
