Nagypéntek: a keresztény világ egyik legmegrendítőbb napja
Nagypéntek a keresztény egyház egyik legfontosabb és legmegrendítőbb ünnepe. Ez a nap minden évben húsvét előtti péntekre esik, és Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeztet. A hívők szerint Jézus önként vállalta a szenvedést és a halált az emberekért, hogy feltámadásával reményt és megváltást hozzon a világnak.
A bibliai történet szerint Jézus a virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulás után több napot töltött a városban. A nagypénteki események azonban már nagycsütörtök este elkezdődtek. Jézus tanítványaival együtt elfogyasztotta az utolsó vacsorát, majd az Olajfák hegyén lévő Gecsemáné-kertbe ment imádkozni. Tudta, hogy hamarosan elfogják, ezért lelki erejét az imában kereste. Tanítványait arra kérte, maradjanak ébren és virrasszanak vele, de ők a fáradtságtól elaludtak.
Nem sokkal később megérkezett Júdás, Jézus egyik tanítványa, aki elárulta Mesterét. Egy csókkal jelezte az őt kereső katonáknak, kit kell elfogniuk. Júdás harminc ezüstpénzt kapott tettéért, ám később megbánta árulását.
Az elfogott Jézust előbb a főpap elé vitték, ahol istenkáromlással vádolták meg. Mivel a zsidó vezetők nem hozhattak halálos ítéletet, Jézust Pilátushoz, a római helytartóhoz küldték. Pilátus kihallgatta, de nem találta bűnösnek. Még Heródeshez is átküldte, hátha ő dönt az ügyben, de végül Jézus visszakerült hozzá. A helytartó többször is próbálta elkerülni az ítéletet, ám a tömeg egyre hangosabban követelte: feszítsék meg.
Pilátus végül engedett a nyomásnak. Jézust megostorozták, kigúnyolták, töviskoronát tettek a fejére, majd a Golgota nevű helyre vitték, ahol keresztre feszítették. Két elítélt is mellette szenvedett. A Biblia szerint halála előtt az egyiküknek még vigaszt és reményt adott.
Délben sötétség borult a földre, majd Jézus meghalt. Halála után testét Arimateai József kérte el, és sietve egy sziklasírba helyezte. A sírt nagy kővel zárták le, és őrökkel őriztették.
Nagypéntek ezért nemcsak a gyász, hanem a hit, az áldozat és a remény napja is a keresztények számára.
