Scheuermann-el az élet: Baksa Dorina

Kedves Olvasók! A mai cikkem alanyát jó ideje „kiszemeltem” magamnak, azonban augusztus végén döntöttem el, hogy mindenképpen készítek vele egy interjút… és hogy miért? Nos, ez nagyon egyszerű: Baksa Dorina ugyanis augusztus 30-án tett közzé egy posztot a Facebook oldalán. Tudom, tudom, ebben semmi extra nincs, hiszen a mai fiatalok szinte a nap minden szabad percét a közösségi oldalakon töltik. Dorina posztja azért különleges, mert bátran felvállalta gerincbetegségét, és az emiatt szükséges viseletét, a gerincmerevítőt, mindemellett bátorította korzettet viselő társait.

Úgy gondolom, hogy hatalmas adag kitartás és pozitív hozzáállás szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon ennyire határozott világképpel rendelkezzen, ráadásul emellett kitűnő eredménnyel jeleskedjen az iskolában. Szóval, ismerjük meg ennek a különleges lánynak a történetét.

Mikor derült ki a betegséged? Milyen jelei voltak?
Körülbelül 10 éves koromtól hordtak anyukámék ortopédushoz, akkor már látványos jelei voltak a gerincbetegségemnek. Évekig jártunk orvoshoz, illetve jártam gyógyúszásra is. Végül 12 éves koromban diagnosztizálták nálam a Scheuermannt. Ez a betegség azzal jár, hogy a gerincemnek az egyharmada le van bénulva, vagyis ez a rész nem mozog úgy, mint ahogyan az egészséges gerincnek kellene. Ez a betegség gyógyíthatatlan, a fűzővel csak korrigálni lehet. A Scheuermann nekem fájdalommal is járt és jár egészen a mai napig is, amikor megerőltetem a hátam, például sokat görnyedek.
Hogy reagáltál, mikor megtudtad, hogy merevítőt kell hordanod?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sokkolt a dolog… Megijedtem, hiszen nem tudtam, hogy pontosan mi is ez, hogy milyen lesz benne az élet… Viszont azt már az elején eldöntöttem, hogy nem fogom takargatni! 2012 augusztusában kaptam meg az elsőt, majd utána még egyet, és most augusztusban pedig a 3-at.
Mi/ki segített átlendülni a nehézségeken?
A családom (főleg anyukám) és a barátaim támogatása. Nagyon sokat segített az is, hogy Budapesten egy csodálatos helyen kezelnek, a Salus-ban. Az első pillanattól kezdve bátorítják az odaérkezőket, nagyon kedvesek. Az én gerincspecialistám Marlok Ferenc, Ő egy remek ember, aki törődik a betegei lelki állapotával is, és nem csak a gerincükkel.
Igazából ahhoz, hogy az ember át tudjon ezen lendülni, először el kell fogadnia magát a helyzetet, és rájönnie, hogy a merevítő csakis az ő érdekeit szolgálja.

Mennyiben tér el az életmódod az „átlagostól”? Van, amit nem csinálhatsz a betegség vagy a merevítő miatt?
Tudom, külső szemmel hihetetlen, hogy hogyan tudjuk ebben élni a mindennapjainkat. Igazából nem sok mindenben más az én életem. Az előrehajoláson kívül majdnem mindent meg lehet csinálni merevítőben… Én például karatéztam is ebben a ,,páncélban”, és az is teljesen megoldható volt. Az erőnlét is ment benne, akár fekvőtámasz, guggolás… na jó a felülések kimaradtak. 🙂 De például ha ügyes tornász lennék, akkor még akár cigánykereket is tudnék csinálni a merevítővel. Vannak sokan, akik ebben versenytáncolnak, úsznak és még sok más sport űzhető gerincmerevítősként is.

Szerintem nagyon vagány, hogy úgy gondolod, ezt nem kell szégyellned, és rendkívüli az, hogy a posztodban másoknak is erőt adsz…
Köszönöm. Az egész korzettes életről annyi a véleményem, hogy semmiben sem térünk el a többiektől, csak van rajtunk egy segédeszköz. Ugyanannyit érünk, mint a többiek. A korzett az életünk része, nem szabad takargatnunk! Azt tudni kell, hogy nagyon sokan szégyellik, hogy gerincbetegek és fűzőt kell viselniük, ezért sokan plusz felsőket vesznek fel csak azért, hogy nehogy valaki észrevegye, és megtudja, mit hordanak. És ez még a jobbik eset, hiszen néhányan annyira szégyellik, hogy nem is hordják rendesen, viszont ezzel nagy problémákat okoznak saját maguknak! Attól mert egy-két jelentéktelen, éretlen ember beszól, attól csak ők lesznek kevesebbek, nem mi! Nagyon szívesen válaszolok kérdésekre, megkereshet akárki, akinek ilyen jellegű problémája van.
Hajrá Társaim! Mutassuk meg, milyen erősek vagyunk!