Lépjen kapcsolatban velünk

1956 Mezőtárkányban. Megtorlás gyerekszemmel.

P1590398

1956 Mezőtárkányban. Megtorlás gyerekszemmel.

Hatvan év hallgatás után tört meg a csend. Orsó Ráfaelné és Kürti Tiborné hat évtized után döntött úgy, hogy elmeséli milyen dolgok történtek Mezőtárkányban két osztálynyi gyermekkel 1956 novemberében. Történetük egy az ávosók által elhurcolt tanárról és az érte induló gyerekseregről szól.

Ez a cikk több, mint 10 éve frissült utoljára, ezért egyes tartalmi elemei elévülhettek.

Idén hatvan éve annak, hogy 1956. október 23-án kitört a forradalom és szabadságharc Budapest utcáin. Az országban mindenhol ünnepi beszédekkel és emlékműavatások sorozatával emlékeztek meg a hat évtizeddel ezelőtti eseményekről. Ilyenkor elgondolkodik az ember, ha egy nem túl nagy városban él, vajon mi történhetett a környékünkön 1956-ban. Sokféle eseményről hallani, de még többről nem, amit jótékony homály fed. Ha viszont fény derül rá, akkor jön a meglepetés. Így jártam én is.

A közelmúltban megkeresett Orsó Ráfaelné Szabó Margit, aki elmesélte, habár még csak 12 éves volt, mégis személyes emlékei vannak ’56-ról Mezőtárkányba, amiről ez idáig csak a szűk családnak mesélt. A gyerekek, unokák ismerik a történetet, de hatvan éve hallgat róla, ugyanúgy mint akikkel átélte.

Ha eddig a pici falu ’56-os eseményeire gondoltam csak annyit tudtam, hogy „szinte” nem történt semmi, azon kívül, mint amit Németh Emil is leírt a tavaly megjelent Mezőtárkány történetében – miszerint  „Mezőtárkányban a forradalom úgy nyilvánult meg, hogy vagy 10-12 fiatal összefogott, leverték az ötágú csillagot minden középületről és egy pár, a faluban vezető szerepet játszó kommunistát megvertek ….. A verekedő fiatalok egy része nyugatra disszidált, az itthon maradottakat 10-20 hónapra börtönbe csukták.”

Margit néni és egykori osztálytársa Kürti Tiborné Forgács Márta Mezőtárkányban nőttek föl, tős-gyökeres tárkányiak. 1956-ban mindösszesen 12 évesek, hetedik osztályosok voltak. Történetük egy elhurcolt tanárról az érte induló majd kétosztálynyi gyerekről és az ávósok bosszújáról szól.  Velük jártuk be Mezőtárkányt és meséltek emlékeikről, milyen volt a közhangulat a forradalom kitörésekor.

Máig fülében cseng Margit néninek, mikor 1956. november 4-én a falu hangosbemondói Nagy Imre rádióbeszédét közvetítették, amiben a miniszterelnök segítséget kért. Emlékszik, tudta, valami rossz fog történni, de a felnőtteket hiába kérdezte, nemigen beszéltek. Mindenki tartott a jövőtől. Márta kiegészíti – akinek volt mit, az eltette a szűkösebb napokra – élelmet, ruhaneműt éppen mi volt.

Az ő személyes élményeik a megtorlás időszakához kötődnek. Egy novemberi reggelen iskolába mentek, arra lettek figyelmesek, hogy nagy szervezkedés folyik az osztályban és kevesebben is vannak, mint szoktak lenni.

Kiderült – előző éjszaka az osztályfőnöküket elvitték az ávósok. A nyolcadikosok már akkor értesültek az eseményekről, így mentőakciót szerveztek, hogy hazahozzák szeretett tanárukat, Bölkény Lászlót.

Azért voltunk kevesebben az osztályteremben, mert csoportokba verődve a nyolcadikosok és a hetedikesek szakaszosan indultak el Füzesabonyba. Mi is csatlakoztunk egy csoporthoz és elindultunk még nyolc óra előtt-tette hozzá Margit néni.

A tanár urat feltehetően azért vitte el az ÁVH, mert korábban részt vett a levente mozgalomban – mesélik.

Az osztályteremben csak páran maradtak, akik féltek és nem akartak bajba kerülni – egészítette ki Márta néni. A tanítási idő megkezdésekor belépett a terembe a helyettesítő tanár Toronyi Endre. Meglepődve látta az igazán foghíjas osztályt, hamar kiderítette mi történt. Biciklire pattant és elindult Füzesabony felé a gyerekek után, nem akarta, hogy bántódásuk essen. Füzesabony alatt utol is érte őket és vitát nem tűrve visszafordította a majd két osztálynyi diákot.

Biztonságban visszaértek a faluba, egészen a Bagolyig jutottak, ahol utolérte őket egy katonai dzsip, benne ávósokkal.  – Mint utólag kiderült az egyik ottmaradt gyerek szólt a tanácselnöknek, aki azon nyomban telefonált az Államvédelmi Hatóságnak, így kerültek oda az ávósok ilyen hamar.

A Bagoly bolt előtti kanyarban a megrettent gyerekek és Toronyi tanár úr nem tudták mi tévők legyenek.  A tanár urat az ávósok puskatussal összeverték, aki közben kiáltott diákjainak, hogy szaladjanak ki merre lát. Szaladtak is – ki a malomhoz, ki a birkahíd felé, ki haza és az ágy alatt bújt el vagy a kemencébe. Margit néni a malom felé szaladt, Márta néni otthon bújt el. Azok jártak a legrosszabbul, akik a Laskóba menekültek, ott el is kapták a gyerekeket. Puskát fogtak rájuk, hogy jöjjön ki azonnal a vízből. Akit elfogtak azt az egykori Tanácsházba vitték, vallatni kezdték.

– Margit néni kissé előreszaladva a történetben elérzékenyült hangon meséli, mind ottmaradtunk volna, közénk akartak lőni az ávósok. Csak a szerencse és egy jólelkű ávós mentett meg minket. Ugyanis évtizedek múlva összehozta az élet az egykori ávóssal, aki elmesélte neki, hogy parancsuk volt rá, hogy lőhetnek, de ő közbeszólt, hisz mégis gyerekekről volt szó.

Az egész napos bujkálás után délután 4-5 óra felé szivárogtak vissza az iskola épületéhez, majd haza.

Azok a gyerekek, akiket vallattak, soha nem beszéltek arról mi történt ott velük, akárhányszor kérdezték őket csak annyi volt a válaszuk „Hagyjuk”. Toronyi tanár urat napokig nem látták, az ávósok összeverték, de még a talpát is, napokig nem tudott ráállni.

Bölkény László nagyon soká került haza – meséli Márta néni, soha többé nem tanított a mezőtárkányi iskolában, családjával elköltözött a faluból.

A két osztálynyi mezőtárkányi diák „mérsékelt” büntetést kapott, csak a magatartás jegyük látta kárát, de az élmény  örökre megmaradt. Az akcióban résztvevő diákok soha nem beszéltek az eseményekről nyilvánosan, de még egymás között sem. Hatvan évig hallgattak a történtekről. Mostanáig.

Továbbiak Közélet kategóriában

Legfrissebbek

Szavazások

Jelenleg nincs aktuális szavazásunk.

adatforrás:

Legtöbbet olvasott

FEL