’56 emléke előtt tisztelegtek
1956 eseményeiről és hőseiről emlékezett meg Füzesabony október 23-án, valamint átadták a díszpolgári és a pro urbe díjakat. Idén Pro Urbe díjat vehetett át Szoviár Jánosné, Dr. Weisz Zoltán díszpolgári és Holczreiter Sándor poszthumusz díszpolgári címet kapott.
61 évvel ezelőtt tört ki a forradalom Budapest utcáin, erre és az ezt követő eseményekre emlékeztek meg október 23-án Füzesabonyban. Az Ifjúság úti kopjafánál helyezték el az emlékezés virágait az önkormányzat, a városi intézmények, a pártok és civil szervezetek, majd a program a Művelődési Házban folytatódott.
Az ünnepi műsor megelevenítette a pesti utcákat 1956-ban. Októberi bőröndmesék, képeslapok az ötvenes évekből címmel, melyben a Remenyik Zsigmond Középiskola diákjait, Dömösi Ivettet, Fazekas Bélát és Varga Dánielt láthatták.
Október 23-án a Füzesabonyi Önkormányzat hagyományaihoz híven átadta a díszpolgári címet és a Pro Urbe díjakat és a díszpolgári címet. Idén Pro Urbe díjat vehetett át Szoviár Jánosné, Dr. Weisz Zoltán díszpolgári és Holczreiter Sándor poszthumusz díszpolgári címet kapott.
Füzesabony Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a város érdekében végzett kiváló szakmai munkája és közéleti tevékenysége elismeréseként Szoviár Jánosné részére pro urbe emlékérmet adományozott
Szoviár Jánosné Szabó Ágnes pedagógus oklevelét az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar – orosz szakán szerezte 1972-ben. Ezt követően Mezőkövesden kezdte meg pedagógus pályáját, 1974-ben került át Füzesabonyba, a 2.sz Általános Iskolába ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott, 16 éven keresztül az intézmény igazgatójaként. Irányítása alatt vette fel iskola a Széchenyi István nevét, megalapította az az Iskolaszék intézményét, valamint kialakította kollégáiban a Jótékonysági Bálok szervezésének igényét. Munkásságával megalapozta a sikerorientált, alapos és precíz munkára épülő, a tehetségeket és a leszakadókat is felkaroló szemléletet. Tanári, osztályfőnöki munkája mellett a Heves Megyei Pedagógiai Intézet tanügy-igazgatási szaktanácsadójaként is dolgozott.
Tanítványait nagy szeretettel és elhivatottsággal oktatta és nevelte, akik szintén szeretettel és bizalommal fordultak hozzá. Közülük sokan értek el kiemelkedő tanulmányi sikereket a különböző megyei versenyeken. Elsősorban magyar irodalomból és helyesírásból remekeltek tanítványai, szinte minden esztendőben volt eredményes diákja a megyei döntőben. Különösen szép sikerek fémjelzik szakmai munkáját a Kazinczy Szépkiejtési Versenyeken. Pedagógiai tevékenységének jutalmaként 1983-ben megkapta a Kiváló Munkáért Oklevelet, 2008-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. Jelenleg Egerben él férjével, 2 gyermek édesanyja és két kisgyermek nagymamája.
Dr. Weisz Zoltán részére Füzesabony Város díszpolgára kitüntető címet adományoz a város érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként.
Weisz Zoltán 1954. december 16-án született Egerben, általános iskolai tanulmányait a Füzesabonyi 2. számú általános Iskolában végezte, majd az Egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban folytatta. Ezt követően a Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanult, ahol 1979-ben szerzett diplomát. Orvosként Egerben kezdett el dolgozni a Központi műtőben, majd a sebészet intenzív osztályán. 1984-ben altató és intenzív terápiás szakvizsgát tett. 1989 januárjában pályázta meg a füzesabonyi 4. számú körzeti orvosi státuszt, ahol napjainkig gyógyítja – jelenleg – 3200 betegét. 1998-ban háziorvostanból szerezte meg a 2. szakvizsgáját. Szakmai munkáját többek között azzal is elismerték, hogy területi szakfelügyelő főorvossá nevezték ki. A kistérségek megalakulása után a füzesabonyi Kistérség Központi ügyeletének lett szakmai vezetője. 1990-től egy cikluson át az Egészségügyi és Szociális bizottság külső tagjaként is tevékenykedett.
Dr. Weisz Zoltán jelenleg, ahogyan ő fogalmaz – Füzesabony külvárosában – Egerben él, aki hazajár dolgozni. Nős 3 gyermek édesapja és 6,5 unoka nagypapája.
Füzesabony Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Holczreiter Sándor részére Füzesabony Város poszthumusz díszpolgára kitüntető címet adományoz kiemelkedő sportoló tevékenység elismeréseként.A díjat testvére Holczreiter István vette át.
Holczreiter Sándor 1946-ban született Füzesabonyban egy 10 gyermekes családba, ahol csupán 5 gyermek érte meg a felnőttkort. Nehéz gyermekévei voltak, sokszor a mindennapi kenyér megteremtése is gondot jelentett a családnak, ezen túl mindkét szülőjét nagyon korán elvesztette. Az általános iskola elvégzését követően az egri Dobó István Gimnáziumban tanult, majd kőműves vizsgát tett.
Sportolói pályafutását labdarúgóként kezdte, de bátyja javaslatára sportágat váltott. Azt már nem lehet tudni, hogy csak mint minden kamasz meg akart-e erősödni, de 50 literes hordókat kezdett emelgeti, a kovács műhelyben pedig az üllőt nyomogatta. 1964-ben találkozott elsőként edzővel Tóth Elemérrel, ő karolta fel és kezdte el edzeni mint súlyemelőt. Nemsokára felfigyelt rá a szakma: Csepelen folytatta pályáját, majd a Budapesti Honvédban, később Oroszlányban, majd Tatabányán. Légsúlyban, majd lepkesúlyban versenyzett. 1971-ben az év súlyemelőjévé választották. 1972-ben a müncheni olimpián bronzérme volt, emellett 3 szoros világbajnok, négyszeres világbajnoki 2. helyezett, egyszeres világbajnoki bronzérmes. Európa bajnok, ötszörös európa bajnoki ezüst érmes, kétszeres európa bajnok bronzérmes. Kétszeres magyar bajnok, ötszörös csapatbajnok és világrekorder. Aktív sportolói pályája után Egerben vezetőedző, majd a súlyemelés heves megyei megszűnése után Tatabányán az utasellátó vezetője 1990-ig. Életének hátralévő éveiben szerény körülmények között élt 1999-ben bekövetkezett haláláig. Füzesabonyban helyezték örök nyugalomra.































































