50 év után újra elballagtak
A Remenyik Zsigmond Gimnázium első évfolyama, az 1963-1967-es osztály pénteken újból elballagott az alma materből. 50 éves érettségi találkozójukon felelevenítették az a sok emléket amit közösen éltek át.
Különleges ballagás volt a 2017-es az Egri SZC Remenyik Zsigmond Gimnáziumának és Szakgimnáziumának életében. A múlt és a jelen találkozott. A helyi középiskolából hagyományosan két osztály szokott elballagni május elején, most ez kicsit másképp volt. Csatlakoztak hozzájuk az 1967-ben végzettek. 50 év után ismét elballagtak.
1963. szeptemberében kezdte meg működését a Füzesabonyi Általános Gimnázium első évben a 2. sz. Általános Iskola keretein belül. Ekkor még nem volt kész az épület, de a gimnazistákat már fogadták – emlékezett vissza Bán Lajosné egykori diák. Hozzátette – magunk építettük az iskolát, sokan be voltak osztva a nyáron az építkezésre. A gimnázium épületébe 1964-ben költözhettek be, szeptemberben már az első emeleti osztálytermek padjait koptathatták mind az 59-en. Ennyien voltak az évfolyamban.
A közös munka, a tanulás, a kirándulások összetartó közösséggé kovácsolták az osztályokat. Bán Lajosné büszkén számolt be róla, 4 egész fölötti átlaga volt az osztályának. De ezért keményen dolgoztak, az 5+1 rendszerű iskolában egy napot mindenkinek dolgozni kellett társadalmi munka keretében, így a kötelező tananyagok mellett megtanulták a fiúk a gépszerelést, a lányok a bolti eladói szakmát és rendszeresen végeztek mezőgazdasági munkát is – ez így volt jó teszi hozzá.
Bán Lajosné a ballagási beszédében visszaemlékezett 1967. május 6-ára, amikor szombat reggel nyolckor felmentek az alsóbb évfolyamok által feldíszített osztálytermükbe, a padjaikon egy kékkel hímzett tarisznyát találtak, benne egy két fillérest, egy „hamuban sült” pogácsát, egy idézetet és egy fokost, ez az emlék valamint az esti ballagási bál kitörölhetetlen az emlékezetéből.
A füzesabonyi gimnázium első évfolyamában sok életre szóló barátság köttetett. Pénteken a remenyikes ballagáson 25-en újra találkoztak. Beültek a ballagók közé, szalagot kötöttek az iskolazászlóra, megkoszorúzták a névadó emlékművét és az utókornak két ezüstfenyőt ültettek.
A nap további részében felelevenítették közös történeteiket, diákcsínyeiket, mint amikor nem íratták alá a jegyeiket az ellenőrzőben szüleikkel és óra előtt egy vállalkozó szellemű diák aláhamisította, de pechükre a tanár hamarabb érkezett és lebuktak.
