Húsz éve történt: ciánszennyezés a Tiszán

Jól emlékszem 2000 február elsejére, ugyanis a városi tévé stábjával mi tudósítottuk a Magyar Televíziót Tiszafüredről. Álltunk a fagyos időben a füredi kikötőnél, az öbölben pedig halászcsónakok cikáztak. Húzták ki a vízből a nagyobbnál-nagyobb halakat. Harminckilós busákat, kapitális süllőket és amúrokat. Horgászként örülhettem volna, hogy ekkora halakat látok, de akkor elszorult a szívem.

A híradások arról szóltak, hogy a romániai Nagybánya melletti aranybánya zagytározójának gátja 2000. január 30-án 22 órakor beomlott, s ennek következtében a Tisza élővilágát olyan mértékben károsította a hatalmas mennyiségű ciandivegyület, amekkora pusztításra a folyó ember által ismert történetében még nem volt példa.

Ezen a napon 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló cianidfolt két hét alatt vonult le. Ezek voltak a szőke Tisza fekete hetei.

Az ökológiai katasztrófa pénzben is mérhető károkat okozott, hiszen a Tisza alsó szakaszán 100%-ban, középső és felső szakaszán mintegy 70%-ban károsodott az élővilág, de a valós és eszmei károk ennél sokkal nagyobbak voltak. Hogy a tragédia ne következhessen be ismét és az esemény ne merüljön feledésbe, az Országgyűlés február elsejét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította.