Megdöbbentő változások! – Iskolai fegyelmezés régen és most…

Sok diáktól hallhatjuk, hogy a suli milyen kemény, a tanárok szigorúak, igazságtalanok…  és itt még hosszasan sorolhatnánk a kifogásokat, amiért nem szeretik az iskolát. Egyes diákok sértve érzik magukat, ha a tanár rájuk szól, hogy szüneteltessék az élet fontos dolgainak kivesézését a tanóra alatt, illetve puffognak a pedagógus fellépése miatt, mikor az órai csínytevésen, levelezésen vagy éppen telefonozáson kapja őket… Ilyenkor jön a tanárok és a diákok jogainak elemzése, nah meg persze a nagy kérdés: Kinek van igaza?

Mivel ez korunk aktuális beszédtémája, utánajártam, hogy milyen is a mai nebulók helyzete a régi iskolásokéhoz képest. Valóban olyan rémes lenne a mai állapot?

Napjainkban a diákokat már nem testileg fegyelmezik, ezt mindenképpen előnynek tudhatjuk be. Elég egy ejnye-bejnye, egy beírás az ellenőrzőbe vagy extra házi feladat, esetleg az ún. szamárpadba való ültetés. Emlékszem, általános iskolában nálunk is előfordult az órai levelezés és beszélgetés, és nem egyszer sütötték el az osztálytársaim a következő poént a tanárok felé:

1. – Fejezd be a beszélgetést, mert elültetlek!
2. – Miért? Hát nem vagyok én virág!

Ez után jött a nagy kacagás, és folytatódott a tanóra. Nem volt azonban mindig ilyen egyszerű a diákélet. Nézzük csak a távoli időket.

Tudom, régen volt, de irány gondolatban az ÓKOR! Ebben az időben csak a kiválasztottak – fiúk – tanulhattak, és az oktatók vasfegyelmet követeltek.  Akár a közbeszólásért is súlyos büntetés járt. Így például vesszőzés, korbácsolás, hidegvízbe belemártás, pálcával való fenyítés, egyes területeken akár éheztetés is lehetett a rendbontó „jutalma”.

Most ugorjunk az időben a KÖZÉPKORIG. Amellett, hogy megjelent a szeretet mint a nevelés eszköze, még mindig erős kézzel vigyázták a rendet.  Előszeretettel alkalmazták például a vékony fűzfavesszőt, mellyel egy erőset suhintva csípős véget vetettek a rendzavarásnak. – Úh, még a gondolata is fájdalmas…

De hogy ne csak ezeket az ősrégi időket vizsgáljuk: nézzük a KÖZELMÚLT módszereit, mikor – ha éppen nem írt a diák – hátratett kézzel kellett ülni, kötelező volt az iskolaköpeny, egyenruha viselete. Ha valaki netán otthon hagyta a köpenyét, beszélt, vagy nem készítette el a háziját, komoly következményekkel számolhatott. Előkerült a vonalzó, jött a körmös, a sarokba állítás, vagy a sarokban való térdeltetés, netán a fülhúzás, koki, tenyeres.

Nos, mit gondoltok a régi szokásokról? …Szerencsére 1993 óta már törtvény tiltja a tanároknak, hogy testileg fegyelmezzék diákjaikat, azokat megalázó helyzetbe hozzák, valamint tilos a gyermekek személyiségi jogait megsérteniük.

A cikkben leírtak után átgondolhatjuk, hogy a modern korunk tanórái során valóban olyan kemények-e a tanárok, mint amilyennek ez előtt gondoltuk őket. 🙂