Október 6. Az aradi vértanúk utolsó mondatai
Október 6-a Nemzeti Gyásznap – 1849-ben ezen a napon végezték a tizenhárom honvédtábornokot Aradon.
Október 6-a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapja, ezen a napon végezték ki az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849-ben. Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.
Ezen a szomorú napon Aradon hulltak le először a Ferenc József által követelt fejek: Haynau rendelkezése nyomán – hajnali fél hatkor – a négy golyó általi halálra ítélt tisztet – sorrendben Lázárt, Dessewffyt, Kiss Ernőt és Schweidelt – végezték ki először, utánuk következtek a kötélre szánt tábornokok. A sort hat órakor Poeltenberg Ernő nyitotta meg, őt pedig Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. A legszörnyűbb büntetés így Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül, neki ugyanis végig kellett néznie társai halálát; miután ő már senkitől nem tudott elbúcsúzni, kivégzése előtt jobb híján Damjanichnak csókolt kezet. A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé – írja Tarján. M. Tamás történész.
Ezekkel a mondatokkal búcsúzott a kivégzett tizenhárom arai vértanu hazájától és a forradalmomtól.
Aulich Lajos (honvéd tábornok)
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János (honvéd tábornok)
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid (gróf, honvéd tábornok)

„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő (honvéd altábornagy)

„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly (honvéd tábornok)
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György (honvéd tábornok)
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos (honvéd ezredes)
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly (gróf, honvéd tábornok)
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József (honvéd tábornok)
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő (lovag, honvéd tábornok)
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József (honvéd tábornok)
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” *
Török Ignác (honvéd tábornok)
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” *
Vécsey Károly (gróf, honvéd tábornok)
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”










